Az eredeti terv Batman eredettörténete volt, egy szuperhősé, aki a saját szorongásai és haragjának a rabszolgája. De egy mozifilm volt tervben, ezért a sorozat alapítói, Al Gough és Miles Millar elővették Clark Kent történetét, akinek eredete előtte még nem tűnt annyira lenyűgözőnek.

Brian Peterson: Megtalálni Superman karakterében a problémákat és a hibákat mindig is a sorozat nagy kihívását jelentette, mert ő tökéletes... [Eldöntöttük, hogy azt a történetet mutatjuk be, amiben] a belső problémáival küzd, melyek egy helyben tartják és kitölteni azt az űrt az időben, onnantól, hogy megérkezik a Földre, egészen addig, amíg el nem dönti, hogy ő fogja inspirálni az embereket.

Hogy Supermant szó szerint földhöz ragadtnak tudják mutatni, Gough és Millar hozott egy szabályt: "Nincs harisnya, nincs repülés."

Kelly Souders: Mivel nagy Superman rajongók vagyunk, ezért mindig bennünk van az érzés, "Csak szeretném megnézni a végét!" De ami számomra ennél is lenyűgözőbb, az az egész utazás vége. Ha hagyták volna, hogy rögtön beleugorjon a harisnyába és elrepüljön, akkor nem ismerhettük volna meg Clark Kentet. Van valami abban, hogy valódi emberekről tudunk írni, még akkor is, ha őrültségnek tűnik közéjük sorolni Supermant és hagyni őt megtapasztalni azokat a pillanatokat, melyeken mi is átesünk és mindezt hűen bemutatni.

A tini hősnek tini ellenségeket is adtak, akiket a készítők nagy szeretettel dobtak be mint "heti szörnyeket". Ezek a tinik meteorfertőzöttek voltak - az az anyag, ami Clark kíséretében érkezett a Földre - mely még jobban megemelte az amúgy sem alacsony hormonális gondjaikat. Jodi (Amy Adams) erre a tökéletes példa, akinek gondjai voltak a súlyával, ami ahhoz vezetett, hogy meteorfertőzött itallal diétázott, ennek következtében nagyon gyorsan lefogyott, de mellékhatásként állandóan éhes volt, ami nem akart megszűnni - így embereket evett [1x07 Ragadozóbáj].

B.P.: Al és Miles nagyon okosan tették a sorozat kezdetekor, hogy nem rögtön DC képregény-ellenségeket választottak. Ez lehetővé tette számunkra, hogy több gimis történetet mondjunk el, ami jobban megközelítette, hogy min mennek keresztül a tinik. Ahogy Clark nőtt, felfedezte a szuperképességeit és a nagyobb világot, úgy mi is egyre jobban fedeztük fel a körülötte lévő DC világot.

Ezzel egy időben Clark egy szerelmes tinédzser volt. Lana volt az a lány, akinek a szüleit ugyanazok a meteorok ölték meg, melyek Clarkot a Földre hozták. A szerelmük kiteljesedett egy lánykérésben, melyet tragikus módon ki kellett törölnie Clarknak, hogy megmentse az életét a 100. epizódban [5x12 Elszámolás]. Amikor Lois belépett a sorozatba a 4. évadban, a rajongók elkezdtek Lana ellen drukkolni.

B.P.: Mikor látjuk az első szerelmet, akkor mindenki azta akarja, hogy örökké tartson. De a legtöbbünk számára az a valóság, hogy az első szerelmünk egy nagyon nyilvánvaló okból van ott; hogy segítsen felnőni és egy érettebb személlyé válni. Közülünk sokan nem maradnak az első szerelmükkel. A Hiány [10x19] című epizódban, melyben Clark elveszti az emlékezetét és mindent újra mneg kell tanulnia, volt egy jelenet, amikor Clark ránézett Lana-ra és fel sem tudta fogni, mit ronthatott el vele ennyire. Mindannyian gondoltuk már azt, "Mi lenne, ha visszamehetnénk és újra kezdhetnénk a kapcsolatunkat?" A másik ilyen az Ígéret [6x16] volt számomra, az esküvői epizód, amikor Clark tényleg elindult Lana után. Nem nyugodott bele. Itt valóban, életében először, az után ment, amit akart, még akkor is, ha tudjuk, hogy nem végződött jól az epizódban.

K.S.: Sosem használnám a "szolgál" szót, de tényleg tudni akartuk, hogy mi után érdeklődnek a rajongók és ez mindenképpen hatással volt arra, hogy miként mutattuk be a karaktereket.

B.P.: Valószínűleg nem változtatnánk meg egyetlen történetet sem. Inkább csak jobban kihangsúlyoznánk valamit, amit igazán szeretnénk körüljárni. Habár próbáltuk megadni azt a közönségnek, amit akartak, mégis az egyes karakterek vitték tovább a történetszálakat.

A 100. epizód, az elszámolás, fordulópontot jelentett Clark számára, akinek a tette, miszerint megmentette Lana-t, földi apja, Jonathan Kent halálát okozta.

B.P.: Clarknak mindig volt egy mentora és elég súlyos fájdalmakat kellett átélnie. Ami igazán érdekes, hogy a sorozat átvezette őt néhány nagy fájdalmon, de a következő évben Clark megpróbált lábra állni és folytatni Jonathan nélkül. John Schneider nagyban hozzájárult a sorozat hangulatához és mindenkit eligazított.

K.S.: Más jelentősége is volt az Elszámolásnak, mert Clark ezután kevésbé függött a családjától, sokkal önállóbbá vált és elkezdett magába nézni. Szerintem itt kezdődött el Clark Kent pszichológiai nyomozása a személyiségében.

Éppen úgy, ahogy Clark elvesztette a mentorát, a sorozat is elvesztette a készítőit, Gough-ot és Millart, akik 2008-ban távoztak a Smallville-től kisebb magyarázattal, miszerint ők sosem adták fel a harcot, hogy azt mutassák be a sorozatban, amit elképzeltek. Ekkor lépett a helyükre Peterson és Souders, akik a 2. évadban íróként kezdtek, majd fokozatosan léptek feljebb a ranglétrán.

B.P.: Amikor elkezdtünk dolgozni, nagyon közel kerültünk Tom Wellinghez. Hármunknak, különösképpen, ugyanaz volt a célunk mint Clark Kentnek, hogy olyan messzire távolodjunk el a mentorunktól, amennyire lehet, magunkba szívni az összes megszerzett tudást és [hadd döntse elő, hogy] mit akar tenni.

Welling vezető producer lett a sorozatban és rendezett nyolc epizódot is.

K.S.: Ahogy nézem őt, olyan érzés, mintha szülő lennék. Szenvedélyes a sorozat iránt. Olyan magasra akarja emelni a sorozat színvonalát, amennyire csak lehetséges. Szerencsések vagyunk, hogy olyan vezetőt kaptunk a személyében, aki egyre több felelősséget akart vállalni ahelyett, hogy egyre kevésbé érdeklődött volna, ami könnyen előfordulhat máshol.

Az utóbbi években a rajongók nyugtalanná váltak - Clark átalakulása Supermanné már évek óta tartott. Ezért a producerek egyre több mindent vezettek be a DC mitológiából, hogy megbékítsék őket.

K.S.: Csodálatos együtt dolgozni a DC-vel, mert tudják, hogy fontos számunkra látni a Superman mitológiát teljes hosszában, viszont nagyon óvatosak is. Nem elég ragaszkodni Superman történetéhez, de bele kell illenie a Smallville környezetébe is. Ezért néha szükségünk van némi szabadságra, de mindig próbáltuk tiszteletben tartani, amennyire csak tudtuk, hogy mi volt előttünk és mi lesz utánunk.

B.P.: Sokáig dolgoztunk együtt a WB-vel különböző filmeken. De, ahogy azt mind tudjuk, a dolgok radikálisan megváltozhatnak és egy bizonyos pontot, évekkel ezelőtt, Lex Luhor a Kryptonról származott és ehhez kellett igazodnunk. Aztán máshogy kellett igazítani, attól függően, hogy milyen lesz a forgatókönyv. És ami igazán érdekes volt számunkra, hogy rájöttünk, az összes történetnek több változata is van - a képregényektől kezdve a filmekig. Mindenki tiszteletteljesen bánik ezekkel a történetekkel, de mi mindig próbáltunk egy kicsit hozzátenni. Úgy érzem, hogy a sorozatunk ezzel együtt is nagyon sikeres.

Lois Lane behozatala az egyik legnagyobb ajándék volt a DC részéről, amellett, hogy olyan szuperellenségeket mutattak be mint Metallo, Darkseid vagy Zod, akik kitöltötték az űrt, miután Michael Rosenbaum távozott a sorozattól a 7. évad végén. A sorozat ezekkel a karakterekkel is szerzett magának egy kis szabadságot, Lois és Clark korai találkozásától kezdve egyészen Chloe karakterének megteremtéséig, aki eredetileg nem szerepel a mitológiában. Éveken át vita tárgyát képezte a rajongók között, míg végül ő is helyet kapott a képregényben.

B.P.: Ami igazán nehéz volt számunkra, hogy az emberek teljesen más dolgokat képzeltek Chloe-val, mert egy fantasztikus, szórakoztató társként kezdte a sorozatban. Mikor eljött az idő, hogy ő is felnőjön és nem volt többé Clark társa, igazán nehézzé vált a helyzet, mert meg kellett találnia a saját végzetét. A rajongók teljesen szétoszlottak abban a tekintetben, hogy mit akartak, mi legyen a végzete. Szóval kialakítottunk egy olyan utat, aminek van értelme. A végén Chloe kapcsolatban fog állni azzal is, aki a képregénybe került.

Miután kilenc évig néztük, ahogy Clark Kent araszol a végzete felé, itt volt az ideje, hogy Supermanné váljon. 2010-ben jelentette be a CW, hogy a 10. lesz a Smallville utolsó évada.

B.P.: Minden szervezetten történt, mert a 10. évad remek mérce volt. Clark karaktere elért egy bizonyos pontot. A szereplőknek is hatalmas részük volt benne, hogy a sorozat a megfelelő helyen érjen véget. Annyira sok ember vett részt a sorozatban, az évek során több százan, mindenki annyi támogatást vitt bele, hogy lássuk, ahogy kialakul ez a világ és Clark egyre érettebbé válik. Remélem, hogy Tom és mindenki más, aki részt vett a sorozat készítésében úgy érzi, minden szemszögből keresztülvittük Clarkot a fejlődésen addig a pillanatig, amíg át nem alakul és ez mind teljesen hiteles lesz.

A sorozat befejezése azt jelentette, hogy lezárul Clark életének egy fejezete és elkezdődik a híresebb. De akadályba ütköztek: Clark legnagyobb ellensége, Lex Luthor hiányzott belőle. Rosenbaum sokáig húzódzkodott, de eleget téve a rajongók kérésének, beleegyezett, hogy visszatér a fináléra.

K.S.: Azt hiszem igazán széles mosolya terült el az arcomon. Úgy érzetem, mintha 500 láb magasan lebegnék.

B.P.: Ez az év igazán bonyolult volt, mert vissza akartuk hozni Kristin Kreuk-ot, aki Lana-t játszotta, ahogy Michaelt is, de tiszteletben tartottuk azt a tényt is, hogy ezek a színészek nagyon sok időt töltöttek a sorozatban. Megérdemelnek egy esélyt, hogy továbblépjenek és új lehetőségeket fedezzenek fel az életükben. Mindössze egy napra jött vissza Michael és annyi mindent akartunk kezdeni a történetével, de közben meg akartuk tartani Clark fináléjának. Előkészítettünk egy egész finálét Lex nélkül. Volt néhány dolog az évad során, amit szerettünk volna beírni a történetbe, de nem tudtuk, hogy ő visszajön-e. Szóval megírtuk a jeleneteit, nem mondanám, hogy elsietve, mert egy egész hétvégét töltöttünk a két jelenetével, melyek befolyásolták a többi történetszálat is... nem annyira jelentősen, de mégis megváltoztak egy kicsit.

K.S.: Néhány szemszögből a finálé szinte ugyanolyan maradt, csak éppen Lex lett valamilyen szinten a bábjátékos a háttérben az utolsó néhány epizódban.

Most, hogy az ellenség is a helyére került, Clark és a Smallville készen áll, hogy búcsút mondjon.

B.P.: Nem csak a végét akartuk megcsinálni; kis mértékben egy kezdetet is akartunk készíteni. Szóval amit meg akartunk tenni, hogy megadjuk az embereknek az érzést, hogy mi következik, mert ennek a sorozatnak a vége kapcsolatban áll az összes filmmel, rengeteg képregénnyel és más dolgokkal. Ellenben a legtöbb sorozattal, mi tudtuk, hogy merre halad a történet. Tehát ez úgymond kapcsolatban áll a mitológia többi darabjával, ahelyett, hogy csak egy befejezés lenne.

K.S.: Remélem, hogy a Smallville úgy mutatta be a földkerekség egyik legfelismerhetőbb hősét, hogy valamilyen szinten emberinek tűnjön és az emberek össze tudják magukat hasonlítani vele és inspirálva legyenek általa.

B.P.: Amikor a finálét néztem, az az érzés rohamozott meg, "Istenem, erre vártam már évek óta!" És aztán rögtön, "Várjunk egy percet. Ez nem lehet a vége!" Mind tudjuk, hogy előtte áll egy teljesen új végzet és a teljes jövő. Itt fejeződik be a sorozatunk és itt kezdődnek el a mozifilmek.

---

A producerek köszönetet mondanak (2011. május)